Paraszomniák
Alvajárás
Az alvajárás során az alvás elsô harmadában, a lassú hullámú alvás fázisában komplex motoros tevékenység jelentkezik, melyet utólagos amnézia követ.
A betegség leggyakoribb gyermekek esetén, általában 5 éves kor körül kezdődik. 12 éves kor után ritkán jelentkezik az elsô epizód. Elôfordulása gyermekkorban kb. 6%. Serdülôkorra a gyermekek döntô többsége kinövi a betegséget. Felnôttkorban az alvajárás prevalenciája 1%. A betegség esetén jelentôs családi halmozódást (80%) lehet megfigyelni, mely genetikai faktorok szerepét húzza alá.
Okként a gyermekkori forma esetén az idegrendszer érési folyamatainak elégtelenségét tételezik fel. Felnôttkori formában pszichopatológiai tényezôket tartanak elsôdlegesnek.
Az alvajárás a paraszomniák ébredési zavar alcsoportjába tartozik. A betegségben magatartási szinten ébredés figyelhetô meg, míg az elektrofiziológiai jellemzôk (EEG) mély alvásnak megfelelô képet mutatnak.
Az alvajárás során a lassú hullámú alvásfázisban, általában az alvás elsô harmadában, hirtelen kezdettel motoros aktivitás jelenik meg. A beteg felül az ágyban, felkel, komplex cselekvéssorokat bonyolít le (akár hangszereken való játék, evés, ivás, autóvezetés, stb.). Agresszív viselkedést is figyeltek meg alvajárás során. Az epizódok alatt viszonylag gyakran következnek be sérülések, leírtak épületbôl való kiesést, ill. gépkocsibalesetet is. Egy epizód kb. 10 percig tart, éjszakánként általában 1 alkalommal jelentkezik. Az alvajáró epizódok alatt a páciens arckifejezése üres, nem képes a környezeti ingerekre megfelelôen reagálni. Az epizód végén visszafekszik az ágyba, és tovább alszik. Másnap a történtekre nem emlékszik, azt hozzátartozó, szemtanú elmondásából ismeri.
Neurológiai fizikális vizsgálat, képalkotó vizsgálat (koponya MR) nem mutat eltérést.
A kórkép diagnosztikája poliszomnográfiás vizsgálaton alapszik. Általában alvajáró epizódot ritkán látunk az elvezetés alatt, de a szokásosnál több fázisváltás hívja fel a figyelmet az alvásszabályoszás eltérésére.
Tekintettel a kórkép megjelenésére, fontos kizárni hasonló mozgás-megnyilvánulásokat is okozó komplex parciális epilepsziát. Hasonló, bár töredékesebb mozgástöbbletek jelentkezhetnek REM magatartászavarba, differenciálásban a poliszomnográfiás vizsgált segít. A felnôttkori formákban egyes pszichiátriai betegségek okoznak hasonló képet.
Tekintettel a mozgás-megnyilvánulás formájára (járkálás), a páciensre a legnagyobb veszélyt a sérülések jelenti.
Az alvajárás gyakran együtt jár az ébredési zavarok csoportjába tartozó egyéb betegségekkel, mint pl.: éjszakai felrettenés, éjszakai beszéd, zavart ébredés.
Az esetek döntô többségében a páciensek serdülôkorra a betegséget „kinövik”. Terhesség alatt az alvajáró epizódok száma általában csökken.
Éjszakai felrettenés
Az éjszakai felrettenés során az alvás elsô harmadában (SWS 3-4), ébredési reakció jelentkezik hangos vokalizáció kíséretében. A rosszullétre a páciens amnesias.
A betegség leggyakoribban gyermekkorban jelentkezik, általában 5-7 éves kor körül tetôzik. Elôfordulása gyermekkorban kb.1-6%.
A betegség oka ismeretlen. A gyermekkori forma esetén az idegrendszer érési folyamatainak elégtelenségét tételezik fel. Felnôttkori formában (amely nem gyermekkori kezdetű, hanem de novo felnôttkorban alakultak ki) pszichopatológiai tényezôket tartanak elsôdlegesnek.
A gyermekkori formát pavor nocturnusnak, míg a felnôttkori formát incubusnak nevezzük.
Az éjszakai felrettenés a paraszomniák ébredési zavar alcsoportjába tartozik. A betegségben magatartási szinten ébredés figyelhetô meg, míg az elektrofiziológiai jellemzôk (EEG) mély alvásnak megfelelô képet mutatnak.
A betegség jellemzôje az éjszaka elsô harmadában mély alvásfázisból való (non-REM 3-4) ébredés, melyet hangos vokalizáció kísér. A beteg felordít, felsikolt, majd ez követôen heves vegetatív reakciók, tachikardia, pupillatágulat, verítékezés, légzésszám-növekedés, pánik reakció alakul ki. Gyakran kíséri motoros komponens a rosszullétet. A beteg felül az ágyban rémült arckifejezéssel, repetitív végtagmozgásokat végezhet. Néha a betegek a rémülettôl kikelnek az ágyból, kiszaladnak a hálószobából, ilyenkor sérüléseket is elszenvedhetnek. A rosszullét általában negyed óra alatt lezajlik, a beteg ezután vissza tud aludni, a történtekre amnéziás. Általában éjszakánként 1 rosszullétet figyelhetünk meg.
A neurológiai fizikális vizsgálattal és képalkotó vizsgálatokkal organikus eltérést a betegség mögött kimutatni nem lehet. A kórkép diagnosztikájában az anamnesztikus adatok, a rosszullét pontos megfigyelése és a poliszomnográfiás vizsgálat az elsődleges.
A felnôttkori formákban egyes pszichiátriai betegségek utánozhatják a kórképet.
Hasonlóan az alvajáráshoz, epilepszia talaján jelentkezhet éjszakai felriadás képét utánzó rosszullét. A differenciálásban segít a betegségtörténetben szereplô nappali rosszullétek jelenléte, valamint a pozitív EEG vizsgálati eredmény.
REM magatartászavar
REM magatartászavar betegség esetén az aktuális álomtartalmakhoz kapcsolódó komplex motoros aktivitás jelentkezik a gyors szemmozgások fázisában.
A betegség az esetek 60%-az idiopátiás, 40% másodlagos, egyéb kórképekhez kapcsolódó forma.
Etiológiája az idiopátiás esetekben ismeretlen. Másodlagos formákban gyakran társul központi idegrendszeri degeneratív megbetegedésekhez, Parkinson kórhoz, multiszisztémás atrófiához, olivopontocerebelláris atrófiához, demenciához, valamint vaszkuláris és térfoglaló folyamatokhoz. Akut és átmeneti formákban toxikus, metabolikus eredet (pl. triciklusos antidepresszánsok, MAO gátlók) ismert.
REM fázis (fô álomfázis, gyors szemmozgások fázisa) alatt a motoros kimenet gátolt, az alvó mozdulatlanul fekszik. Kivételt képeznek ez alól a rekesz és szemmozgások, valamint arcon ill. végtagi izmokban láthatók kis izomrángások, mioklónusok. A REM fázis alatti motoros gátlásért a lókusz cöruleusz és perilokusz cöruleusz área működése felelôs. Ezen agyi struktúrákat érintô károsodás során a gerincvelôi motoneuronok felszabadulnak a gátlás alól, így az álomtartalmaknak megfelelô mozgások megjelennek. A struktúrakárosodás mellett a kialakulásban fontos szerepet játszik az adott régióba érkezô szerotoninergiás és noradrenergiás innerváció károsodása.
A vezetô panasz az éjszaka, alvás során jelentkezô hatalmas „mozgásvihar”. A mozgások, mely során komplex cselekvéssorok (pl. futás szerű lábmozgások) is megjelenhetnek, általában az elalvás után 1.5 órával kezdôdnek (A REM latencia 90 perc!). A betegek egy részénél a tipikus tünetek megjelenése elôtt akár évekkel más jellegű alvás alatti motoros események dominálhatnak (pl.: beszéd alvás alatt, kis izomösszehúzódások). Ugyancsak lehet korai panasz nappali fokozott aluszékonyság megjelenése, mivel az alvás alatti mozgások befolyásolják az alvásszerkezetet. A mozgásviharok gyakorisága alvásonkénti több alkalomtól hetente csak néhány epizódig terjedhet. A betegség idejének fennállásával a mozgásepizódok gyakorisága növekszik. A betegek az észlelt mozgással szoros összefüggést mutató álmokról számolnak be. A diagnózis szempontjából fontos az alvó társ beszámolója a mozgásról.
Idiopátiás formában a neurológiai fizikális vizsgálat eltérést nem mutat. Másodlagos formákban az adott betegségnek megfelelô (Parkinson kór, multiszisztémás atrófia, vaszkuláris kórképek) kórjeleket, tüneteket láthatjuk.
REM magatartászavar betegség esetén a képalkotó és egyéb neurológiai vizsgálóeljárások az alapbetegségnek megfelelô képet mutathatnak. A diagnózis felállítása poliszomnográfiás vizsgálat szükséges. REM magatartászavarban a heves alvás alatti mozgástöbblet REM fázisban (gyors szemmozgások fázisa) jelentkezik.
A betegség legjelentôsebb szövôdménye a mozgásviharok során kialakuló sérülések. lehetôsége.
A REM –magatartászavar megjelenése elôjelezheti központi idegrendszeri degeneratív kórképek (pl.: Parkinson kór, multiszisztémás atrofia, demenciák) megjelenését. A betegség inkább idôsebb korban fordul elô
Alvási paralízis
A betegség jellemzôje, hogy elalvást megelôzôen, vagy a felébredést követôen a páciens képtelen megmozdulni, reagálni a környezetére, annak ellenére, hogy éber.
A beteg nyitott szemmel, mozdulatlanul fekszik, felfogja, hogy éber, de a végtagjai olyanok, mintha ólomból lennének, nem tudja ôket mozgatni, segítséget kérni nem tud, beszélni sem tud ilyenkor. Az állapot néhány másodperctôl hosszú percekig tarthat. A beteg megrémül, pánik reakció alakul ki rajta. A páciensek egy részénél az alvási paralízis mellett hipnagóg hallucinációk is jelen vannak. A hallucinációk lehetnek akusztikus, vizuális, szomatoszenzoros, ill. egyéb jellegűek. Gyakori a „testenkívüliség” érzése, mintha kívülrôl látná magát, ahogy tónustalanul fekszik.
Neurológiai fizikális vizsgálat nem mutat eltérést. Képalkotó vizsgálatok (CT, MR) negatívak.
A betegség diagnosztikájában elsôdlegesen a poliszomnográfiás vizsgálat jelent segítséget. Alvási paralízisben az elalvás elôtt, vagy felébredés után hirtelen izomtónus csökkenést (ill. az izomtónus teljes megszűnését) láthatjuk. Ritkábban észlelhetjük még az un. korai REM fázis kezdet jelenségét (Korai REM-fázis kezdetrôl beszélünk, ha az elalvástól számítva 10 percen belül REM fázist detektálunk).
Lidérces álom (Nightmare, Succubus)
A lidérces álom a REM fázisban bekövetkezô felrettenés, melyet intenzív pánikroham kísér.
Lidérces álom leggyakrabban kisgyermekkorban fordul elô, 3-6 éves kor között a populáció 20-30%-ában jelentkezik alkalomszerűen. Krónikussá a népesség 1-5%ában válik.
Az esetek többségében a hátterében pszichopathológiai eltérés áll (pl.: szorongás, személyiségzavar, major depresszió, egyéb pszichiátriai kórképek).
A lidérces álom a paraszomniák REM függô alcsoportjába tartozik, így megjelenése a REM fázis alatti, általában bizarabb, a valóságtól távolabb álló, túlhajtott álomtevékenységgel hozható összefüggésbe.
A betegek rémítô álmokat követô felébredésekrôl számolnak be. A felébredések általában az alvás második felében következnek be (ekkor REM dominancia látható, valamint a REM fázisokhoz kapcsolt a valószínűtlenebb, valóságtól elrugaszkodottabb álomtevékenység). A felébredést követôen félelem, pánikreakció észlelhetô (intenzitása kisebb, mint az éjszakai félelmetes felrettenés esetén), a páciens orientált. A beteg a rosszullét után nehezen, vagy egyáltalán nem tud visszaaludni, másnap a történtekre vissza tud emlékezni.
Neurológiai fizikális vizsgálat eltérést nem mutat. Képalkotó vizsgálatokkal organikus eltérést a betegség mögött kimutatni nem lehet. Pszichiátriai vizsgálat kimutathatja a tünetek mögött álló pszichopatológiai tényezôket.
A diagnózis alátámasztásában legnagyobb szerepe az un. poliszomnográfiás vizsgálatnak van, a poliszomnográfiás képen REM fázisból való ébredés mellett autonóm idegrendszeri változásokat (szimpatikus aktiváció jeleit) figyelhetünk meg, valamint a páciens a felébredést követôen ijesztô álomtevékenységrôl számol be.
A betegség kialakulásában egyes gyógyszerek (pl. béta-blokkolók, triciklusos és SSRI típusú antidepresszánsok, barbiturátok), ill. alkohol hirtelen megvonása szerepet játszik.
Az alvajárás során az alvás elsô harmadában, a lassú hullámú alvás fázisában komplex motoros tevékenység jelentkezik, melyet utólagos amnézia követ.
A betegség leggyakoribb gyermekek esetén, általában 5 éves kor körül kezdődik. 12 éves kor után ritkán jelentkezik az elsô epizód. Elôfordulása gyermekkorban kb. 6%. Serdülôkorra a gyermekek döntô többsége kinövi a betegséget. Felnôttkorban az alvajárás prevalenciája 1%. A betegség esetén jelentôs családi halmozódást (80%) lehet megfigyelni, mely genetikai faktorok szerepét húzza alá.
Okként a gyermekkori forma esetén az idegrendszer érési folyamatainak elégtelenségét tételezik fel. Felnôttkori formában pszichopatológiai tényezôket tartanak elsôdlegesnek.
Az alvajárás a paraszomniák ébredési zavar alcsoportjába tartozik. A betegségben magatartási szinten ébredés figyelhetô meg, míg az elektrofiziológiai jellemzôk (EEG) mély alvásnak megfelelô képet mutatnak.
Az alvajárás során a lassú hullámú alvásfázisban, általában az alvás elsô harmadában, hirtelen kezdettel motoros aktivitás jelenik meg. A beteg felül az ágyban, felkel, komplex cselekvéssorokat bonyolít le (akár hangszereken való játék, evés, ivás, autóvezetés, stb.). Agresszív viselkedést is figyeltek meg alvajárás során. Az epizódok alatt viszonylag gyakran következnek be sérülések, leírtak épületbôl való kiesést, ill. gépkocsibalesetet is. Egy epizód kb. 10 percig tart, éjszakánként általában 1 alkalommal jelentkezik. Az alvajáró epizódok alatt a páciens arckifejezése üres, nem képes a környezeti ingerekre megfelelôen reagálni. Az epizód végén visszafekszik az ágyba, és tovább alszik. Másnap a történtekre nem emlékszik, azt hozzátartozó, szemtanú elmondásából ismeri.
Neurológiai fizikális vizsgálat, képalkotó vizsgálat (koponya MR) nem mutat eltérést.
A kórkép diagnosztikája poliszomnográfiás vizsgálaton alapszik. Általában alvajáró epizódot ritkán látunk az elvezetés alatt, de a szokásosnál több fázisváltás hívja fel a figyelmet az alvásszabályoszás eltérésére.
Tekintettel a kórkép megjelenésére, fontos kizárni hasonló mozgás-megnyilvánulásokat is okozó komplex parciális epilepsziát. Hasonló, bár töredékesebb mozgástöbbletek jelentkezhetnek REM magatartászavarba, differenciálásban a poliszomnográfiás vizsgált segít. A felnôttkori formákban egyes pszichiátriai betegségek okoznak hasonló képet.
Tekintettel a mozgás-megnyilvánulás formájára (járkálás), a páciensre a legnagyobb veszélyt a sérülések jelenti.
Az alvajárás gyakran együtt jár az ébredési zavarok csoportjába tartozó egyéb betegségekkel, mint pl.: éjszakai felrettenés, éjszakai beszéd, zavart ébredés.
Az esetek döntô többségében a páciensek serdülôkorra a betegséget „kinövik”. Terhesség alatt az alvajáró epizódok száma általában csökken.
Éjszakai felrettenés
Az éjszakai felrettenés során az alvás elsô harmadában (SWS 3-4), ébredési reakció jelentkezik hangos vokalizáció kíséretében. A rosszullétre a páciens amnesias.
A betegség leggyakoribban gyermekkorban jelentkezik, általában 5-7 éves kor körül tetôzik. Elôfordulása gyermekkorban kb.1-6%.
A betegség oka ismeretlen. A gyermekkori forma esetén az idegrendszer érési folyamatainak elégtelenségét tételezik fel. Felnôttkori formában (amely nem gyermekkori kezdetű, hanem de novo felnôttkorban alakultak ki) pszichopatológiai tényezôket tartanak elsôdlegesnek.
A gyermekkori formát pavor nocturnusnak, míg a felnôttkori formát incubusnak nevezzük.
Az éjszakai felrettenés a paraszomniák ébredési zavar alcsoportjába tartozik. A betegségben magatartási szinten ébredés figyelhetô meg, míg az elektrofiziológiai jellemzôk (EEG) mély alvásnak megfelelô képet mutatnak.
A betegség jellemzôje az éjszaka elsô harmadában mély alvásfázisból való (non-REM 3-4) ébredés, melyet hangos vokalizáció kísér. A beteg felordít, felsikolt, majd ez követôen heves vegetatív reakciók, tachikardia, pupillatágulat, verítékezés, légzésszám-növekedés, pánik reakció alakul ki. Gyakran kíséri motoros komponens a rosszullétet. A beteg felül az ágyban rémült arckifejezéssel, repetitív végtagmozgásokat végezhet. Néha a betegek a rémülettôl kikelnek az ágyból, kiszaladnak a hálószobából, ilyenkor sérüléseket is elszenvedhetnek. A rosszullét általában negyed óra alatt lezajlik, a beteg ezután vissza tud aludni, a történtekre amnéziás. Általában éjszakánként 1 rosszullétet figyelhetünk meg.
A neurológiai fizikális vizsgálattal és képalkotó vizsgálatokkal organikus eltérést a betegség mögött kimutatni nem lehet. A kórkép diagnosztikájában az anamnesztikus adatok, a rosszullét pontos megfigyelése és a poliszomnográfiás vizsgálat az elsődleges.
A felnôttkori formákban egyes pszichiátriai betegségek utánozhatják a kórképet.
Hasonlóan az alvajáráshoz, epilepszia talaján jelentkezhet éjszakai felriadás képét utánzó rosszullét. A differenciálásban segít a betegségtörténetben szereplô nappali rosszullétek jelenléte, valamint a pozitív EEG vizsgálati eredmény.
REM magatartászavar
REM magatartászavar betegség esetén az aktuális álomtartalmakhoz kapcsolódó komplex motoros aktivitás jelentkezik a gyors szemmozgások fázisában.
A betegség az esetek 60%-az idiopátiás, 40% másodlagos, egyéb kórképekhez kapcsolódó forma.
Etiológiája az idiopátiás esetekben ismeretlen. Másodlagos formákban gyakran társul központi idegrendszeri degeneratív megbetegedésekhez, Parkinson kórhoz, multiszisztémás atrófiához, olivopontocerebelláris atrófiához, demenciához, valamint vaszkuláris és térfoglaló folyamatokhoz. Akut és átmeneti formákban toxikus, metabolikus eredet (pl. triciklusos antidepresszánsok, MAO gátlók) ismert.
REM fázis (fô álomfázis, gyors szemmozgások fázisa) alatt a motoros kimenet gátolt, az alvó mozdulatlanul fekszik. Kivételt képeznek ez alól a rekesz és szemmozgások, valamint arcon ill. végtagi izmokban láthatók kis izomrángások, mioklónusok. A REM fázis alatti motoros gátlásért a lókusz cöruleusz és perilokusz cöruleusz área működése felelôs. Ezen agyi struktúrákat érintô károsodás során a gerincvelôi motoneuronok felszabadulnak a gátlás alól, így az álomtartalmaknak megfelelô mozgások megjelennek. A struktúrakárosodás mellett a kialakulásban fontos szerepet játszik az adott régióba érkezô szerotoninergiás és noradrenergiás innerváció károsodása.
A vezetô panasz az éjszaka, alvás során jelentkezô hatalmas „mozgásvihar”. A mozgások, mely során komplex cselekvéssorok (pl. futás szerű lábmozgások) is megjelenhetnek, általában az elalvás után 1.5 órával kezdôdnek (A REM latencia 90 perc!). A betegek egy részénél a tipikus tünetek megjelenése elôtt akár évekkel más jellegű alvás alatti motoros események dominálhatnak (pl.: beszéd alvás alatt, kis izomösszehúzódások). Ugyancsak lehet korai panasz nappali fokozott aluszékonyság megjelenése, mivel az alvás alatti mozgások befolyásolják az alvásszerkezetet. A mozgásviharok gyakorisága alvásonkénti több alkalomtól hetente csak néhány epizódig terjedhet. A betegség idejének fennállásával a mozgásepizódok gyakorisága növekszik. A betegek az észlelt mozgással szoros összefüggést mutató álmokról számolnak be. A diagnózis szempontjából fontos az alvó társ beszámolója a mozgásról.
Idiopátiás formában a neurológiai fizikális vizsgálat eltérést nem mutat. Másodlagos formákban az adott betegségnek megfelelô (Parkinson kór, multiszisztémás atrófia, vaszkuláris kórképek) kórjeleket, tüneteket láthatjuk.
REM magatartászavar betegség esetén a képalkotó és egyéb neurológiai vizsgálóeljárások az alapbetegségnek megfelelô képet mutathatnak. A diagnózis felállítása poliszomnográfiás vizsgálat szükséges. REM magatartászavarban a heves alvás alatti mozgástöbblet REM fázisban (gyors szemmozgások fázisa) jelentkezik.
A betegség legjelentôsebb szövôdménye a mozgásviharok során kialakuló sérülések. lehetôsége.
A REM –magatartászavar megjelenése elôjelezheti központi idegrendszeri degeneratív kórképek (pl.: Parkinson kór, multiszisztémás atrofia, demenciák) megjelenését. A betegség inkább idôsebb korban fordul elô
Alvási paralízis
A betegség jellemzôje, hogy elalvást megelôzôen, vagy a felébredést követôen a páciens képtelen megmozdulni, reagálni a környezetére, annak ellenére, hogy éber.
A beteg nyitott szemmel, mozdulatlanul fekszik, felfogja, hogy éber, de a végtagjai olyanok, mintha ólomból lennének, nem tudja ôket mozgatni, segítséget kérni nem tud, beszélni sem tud ilyenkor. Az állapot néhány másodperctôl hosszú percekig tarthat. A beteg megrémül, pánik reakció alakul ki rajta. A páciensek egy részénél az alvási paralízis mellett hipnagóg hallucinációk is jelen vannak. A hallucinációk lehetnek akusztikus, vizuális, szomatoszenzoros, ill. egyéb jellegűek. Gyakori a „testenkívüliség” érzése, mintha kívülrôl látná magát, ahogy tónustalanul fekszik.
Neurológiai fizikális vizsgálat nem mutat eltérést. Képalkotó vizsgálatok (CT, MR) negatívak.
A betegség diagnosztikájában elsôdlegesen a poliszomnográfiás vizsgálat jelent segítséget. Alvási paralízisben az elalvás elôtt, vagy felébredés után hirtelen izomtónus csökkenést (ill. az izomtónus teljes megszűnését) láthatjuk. Ritkábban észlelhetjük még az un. korai REM fázis kezdet jelenségét (Korai REM-fázis kezdetrôl beszélünk, ha az elalvástól számítva 10 percen belül REM fázist detektálunk).
Lidérces álom (Nightmare, Succubus)
A lidérces álom a REM fázisban bekövetkezô felrettenés, melyet intenzív pánikroham kísér.
Lidérces álom leggyakrabban kisgyermekkorban fordul elô, 3-6 éves kor között a populáció 20-30%-ában jelentkezik alkalomszerűen. Krónikussá a népesség 1-5%ában válik.
Az esetek többségében a hátterében pszichopathológiai eltérés áll (pl.: szorongás, személyiségzavar, major depresszió, egyéb pszichiátriai kórképek).
A lidérces álom a paraszomniák REM függô alcsoportjába tartozik, így megjelenése a REM fázis alatti, általában bizarabb, a valóságtól távolabb álló, túlhajtott álomtevékenységgel hozható összefüggésbe.
A betegek rémítô álmokat követô felébredésekrôl számolnak be. A felébredések általában az alvás második felében következnek be (ekkor REM dominancia látható, valamint a REM fázisokhoz kapcsolt a valószínűtlenebb, valóságtól elrugaszkodottabb álomtevékenység). A felébredést követôen félelem, pánikreakció észlelhetô (intenzitása kisebb, mint az éjszakai félelmetes felrettenés esetén), a páciens orientált. A beteg a rosszullét után nehezen, vagy egyáltalán nem tud visszaaludni, másnap a történtekre vissza tud emlékezni.
Neurológiai fizikális vizsgálat eltérést nem mutat. Képalkotó vizsgálatokkal organikus eltérést a betegség mögött kimutatni nem lehet. Pszichiátriai vizsgálat kimutathatja a tünetek mögött álló pszichopatológiai tényezôket.
A diagnózis alátámasztásában legnagyobb szerepe az un. poliszomnográfiás vizsgálatnak van, a poliszomnográfiás képen REM fázisból való ébredés mellett autonóm idegrendszeri változásokat (szimpatikus aktiváció jeleit) figyelhetünk meg, valamint a páciens a felébredést követôen ijesztô álomtevékenységrôl számol be.
A betegség kialakulásában egyes gyógyszerek (pl. béta-blokkolók, triciklusos és SSRI típusú antidepresszánsok, barbiturátok), ill. alkohol hirtelen megvonása szerepet játszik.
