"Nem
tudok aludni!" Gyakran halljuk ezt a mondatot. Szinte nincs is olyan
ember, akinél élete során ez néhányszor nem fordulna ez elő.
Sokan viszont rendszeresen kűzdenek az álmatlansággal. Az elnevezés nem
helyes, hiszen nem arról, van szó, hogy a beteg nem álmodik alvás
közben, hanem arról, hogy nem tud éjjel megfelelően aludni.
Az inszomnia egy tünet, mely mögött számtalan ok húzódhat meg, így
kivizsgálása és terápiája is összetett. Messze túlmutat a "nem tudok
aludni - beveszek egy altatót" szokáson. Mind a kivizsgálás, mind
pedig a megfelelő terápia beállítása speciális szakképzettséget
(alvásmedicínához való hozzáértést - szomnológia) igényel.
Ehelyett
mi a a jelenlegi helyzet? Kb. a lakosság 10-15 százaléka szenved
krónikus inszomniában, de csak kb. 1/4-e beszél alvásproblémájáról
orvosával, s többnyire az alváspanasz csak másodlagos. Direkt az
alvászavar miatt a betegek 5 %-a keresi fel orvosát és hatásos terápiát
csak 20%-uk kap. Ebből látható, hogy a betegek nagy tömegei nem
kerülnek az alváspanasz miatt orvoshoz, valamint csak kis hányaduk
részesül hatásos és megfelelő terápiában.
Mikor is beszélünk inszomniáról? Van, aki nehezen tud elaludni, hosszú
órákig forgolódik (un. elalvási inszomnia). Van, aki sokszor felébred
éjszaka, nehezen alszik vissza (átalvási inszomnia), míg mások
reggelente korábban ébrednek a szokásosnál, s már nem tudnak
visszaaludni (un. korai ébredéssel járó inszomnia). A három altípus
között nincsen éles határ, ezek kombinálódhatnak, s egy beteg esetén
jelentkezhet akár mind a három forma.
A panaszok jelentkezhetnek csak néhány napon keresztűl (akut
inszomnia), néhány héten át (rövid távú álmatlanság), vagy sok hónapon,
éveken át (krónikus inszomnia). Ez a utóbbi a leg veszélyesebb, gyakran
nehezen befolyásolható, a mindennapokra legtöbb gondot, következményt
hozó forma.
Az inszomnia nem csupán az éjszaka elégtelensége, a nemalvás számos
módon kihat a nappaljainkra, befolyásolja a koncentráló képességünket,
memóriánkat, ingerlékenyebbek leszünk, egésznap leverek vagyunk,
fáradtak, esetleg el is alszunk. És a sort lehetne még folytatni.
Az alvásképtelenség, mint tünet mögött számtalan kiváltó ok állhat, lássuk a legfontosabbakat:
Pszichofiziológiai inszomnia
Idiopáthiás inszomnia
Pszichiátriai betegségekhez kapcsolódó formák
Környezeti faktorokkal kapcsolatos inszomnia
Nem megfeleő alváshigiene miatti forma
Gyógyszerfüggőséghez társuló forma
Alvásfüggő légzészavarokhoz és mozgászavarokhoz
társuló inszomnia
Paraszomniák indukálta inszomnia
Az alvás-ébrenlét ciklus időzítésének,
időviszonyainak megváltozása
Központi idegrendszeri betegségekhez társuló (stroke, epilepszia,
demencia, parkinzon,
stb.)
Egyéb okok (reflux, terhesség, fájdalom, stb.)
Bizonytalan (alvásállapot helytelen megítélése)
Az inszomnia okának kiderítése gondos kikérdezéssel,
alvásnapló vezetésével és elemzésével lehetséges. Számos esetben ki
kell egészíteni a vizsgálatot műszeres alvásvizsgálatokkal (pl.
poliszomnográfia, poligráfia, aktigráfia).
A helyes diagnózis ismeretében számos hatásos alvásterápia áll rendelkezésre az inszomniák kezelésében.