A műszeres alvásvizsgálatok eszköze a
poliszomnográf, amely az agyi elektromos jelek (EEG), a szemmozgás
(EOG) és az izomtónus (EMG) rögzítése mellett az EKG, légzőmozgás,
légáramlás, testhelyzet, végtagmozgások, pulzus és oxigénszint
folyamatos, több órás rögzítésére alkalmas berendezés.
A lehetséges csatornakiosztás, a rögzített paraméterek listája, a
vizsgálat időzítése az alvászavar jellegétől függ.
Megkülönböztetünk éjszakai alvásvizsgálatokat,
nappali vizsgálati metódusokat, valamint többnapos, folyamatos
regisztrálást biztosító eljárásokat.
Az éjszakai alvásvizsgálatok során az alvást zavaró primer
alvásbetegségek meglétét keressük. Ezek közé tartoznak többek között az
alvásfüggő légzészavarok (pl. alvási apnoe betegség), alvásfüggő
mozgászavarok (pl. nyugtalan láb szindróma), paraszomniák, ill. az
inszomnia. A poliszomnográfiás csatornakiosztás tartalmazza a
centrális, occipitális és frontális EEG csatornák mellett a szemmozgást
(EOG), valamint az állcsúcsi izomaktivitást (EMG). Ezek a csatornák az
alvásszerkezet megítéléséhez, az un. hypnogram meghatározásához
szükségesek. A fentiek mellett a kardiorepiratorkus paraméterek (EKG,
pulzus, oxigén-szaturáció, hasi és mellkasi légzési aktivitás,
légáramlás), valamint a végtagi EMG, testhelyzet, gégemikrofon jele és
folyamatos videó kerül rögzítésre (infravörös kamerával). Ezek a
vizsgált paraméterek alkalmasak az alvást zavaró patológia (alvásfüggő
légzészavarok, mozgászavarok) meghatározására. Az alvásszerkezet
ismeretében az egyes alvás alatti kóros események alvásmélységhez és
alvásfázishoz való viszonyát is láthatjuk.
Speciális, poliszomnográfiás kontrollt igénylő
eljárás az alvásfüggő légzészavarok terápiájaként alkalmazott a pozitív
nyomású légsínterápia (CPAP, BiPAP, stb.) beállítása, mely során az
alap elektróda készlett mellett a páciens orrmaszkon keresztül vehet
levegőt. A belélegzett levegő nyomását az asszisztens addig emeli, hogy
az apnoék és hipopnoék megszűnjenek, alvásszerkezet normalizálódjon.
A poliszomnográf redukált változata a poligráf, mely hordozható eszköz,
otthoni körülmények közötti vizsgálatot tesz lehetővé. Poligráfiás
vizsgálat során csak a kardiorespiratórikus változókat vizsgáljuk,
ezért felhasználási területe elsősorban az alvásfüggő légzészavarok
kimutatása és az alkalmazott terápia hatásosságának a kontrollja.
Nappal végzett vizsgálat a többszörös alváslatencia teszt (multiple
sleep latency test, MSLT,) és az ébrenmaradási teszt (maintenence of
wakefulness test, MWT).
Mid a két vizsgálat a nappali aluszékonyság mértékének az
objektivizálására, valamint egyes, specifikus alvászavar (pl.
narkopelszia) kimutatására használandó.
MSLT esetén 2 óránként fél órára, 5 alkalommal
(reggel 8 h és délután 5 óra között) a páciens elsötétített helységben
ágyban végigfeküdhet, elaludhat. Regisztrálásra kerül EEG, szemmozgás,
izomtónus, valamint alap kardiorespiratórikus paraméterek (EKG, légzés,
O2 szaturáció).
Az MWT során a páciens világos környezetben, székben foglal helyet, s
felszólítjuk, hogy nem aludjon el (ez a valós szituációt jobban
modellező eljárás). A vizsgált paraméterek és a protokoll hasonló, mint
az MSLT-nél leírtak.
Az aluszékonyság mértékének a jellemzésére az alváslatenciát
használjuk, és az 5 vizsgált periódus latenciáinak átlagával
adjuk meg. Specifikus aluszékonyságot okozó kórkép (mint a
narkolepszia) esetén a korai REM fázis kezdet és az alváskezdeti REM
jellemző.
Éber állapotban koraeste végezzük a forszírozott immobilizációs tesztet
(FIT), mely a nyugtalan láb szindróma kimutatására szolgál. A páciens
ágyban ül, mk. oldali m. tibiálisz anterioron EMG elektródákat
helyezünk el. A vizsgálat 1 óra hosszan tart, folyamatos
videó-megfigyelés mellett. A pácienset felszólítjuk, hogy a vizsgálat
alatt ne mozgassa meg a lábát. A súlyossági fokot az egy órai
lábmegmozdulások számával jellemezzük.
Folyamatos, többnapos vizsgálat az ún. aktigráfia, mely során a
vizsgált személy mozgási aktivitását rögzítjük egy, a csuklóra
helyezett óra szerű szerkezettel (amely tulajdonképpen egy
gyorsulásmérő). A több napon keresztül végzett vizsgálat megmutatja a
páciens aktivitás – nyugalom periódusainak a változását. Hasznos
segédeszköz a cirkadián jellegű alvászavarok (pl.
késleltetett alvásfázis szindróma, előretolt alvásfázis szindróma,
stb.) kimutatására, valamint az inszomniák objektivizálására és
mintázatának (elalvási, átalvási, vagy korai ébredéssel járó forma)
megítélésére..