Terápiás lehetőségek alvászavarokban
Alváshigiéne
Mielőtt alvásproblémánk miatt gyógyszerhez nyúlnánk, a legfontosabb dolog az alvással kapcsolatos körülmények, szokások, cselekedetek rendezése. Ez a célt szolgálja a megfelelő alváshgiéne ismerete.
A legfontosabbakat a következőkben foglalhatjuk öszze:
Rendszeresség: minden nap ugyan akkor kerüljünk ágyba, hasonló mennyíséget aludjunk!
Tartózkodjunk az élénkítő hatású szerektől (kávé, tea, bizonyos gyógyszerek, alkohol) a lefekvési idő környezetében!
Megfelelő alvókörnyezet megteremtése (fényviszonyok, hang, hőmérséklet)!
Rendszeres testmozgás!
Ne aludjuk délután (kisebb eséllyel alszunk megfelelően este, ha előre rápihenünk az éjszakára)!
Lefekvés előtt csak relaxáló, könnyed tevékenységeket végezzünk!
Gyógyszeres alvásterápiák
Altatók:
Számos altatót ismerünk. Az 50-es, 60-as évektől kezdve jelentős utat járt be az altatószerek kutatása.
Manapság kettő hatóanyagcsoport használatos az inszomniák kezelésében.
A régebbi csoport, az un. benzodiazepin receptorrokra ható szerek. Ide tartozik a jól ismert Dormikum, Gerodorm. Ezen alvást elősegítő szerek manapság korszerűtlennek számítanak. Főleg az ultrarövid hatású Dormikum. Speciális indikációk (pl. bizonyos fajta paraszomniák) esetén alkalmazhatóak.
Az ujjabb hatóanyagcsoport az un. non-benzodiazepin típus. Ebbe tartozik pl. a Stilnox és az Imovane. Számos generikus formája létezik mindkettőnek.
Előmye az előzőekkel szemben, hogy a hozzászokási potenciáljuk minimális, idős korban is biztonságosabban szedhetők, nem súlyosbítják a meglevő alvásfüggő légzészabvart, valamint intermizttálóan is alkalmazhatók
Melatonin:
Régóta hozzáférhető gyógyhatású szerként, de néhány éve megjelent a gyógyszer formája is (Circadin). Alapvetően nem inszomnia kezelésre használatos, hanem az un. cirkadián alvászavaok kezelésér vannak jó hatással (ilyen pl. az időzóna váltásvól eredő "jet lag"). Inszomnia kezelésben inkább idősebb korban lehet szerepe, amikor a szervezet saját melatonin termelése már csökken.
Egyéb altató hatású gyógyszerek:
Korábban számos egyéb gyógyszert használtak altatóként (pl. antihisztaminok - allergiaellenes gyógyszerek), de alkalmazásuk jelenleg nem javasolt.
Agyi dopaminrendszerre ható gyógyszerek:
A nyugtalan láb szindróma - periódikus végtagmozgászavar betegség kezelésére használatosak a Parkinson betegség esetén is alkalmazott modern gyógyszerek (több hatóanyag - pramipexol, ropinirol - törzskönyvezve van e célra).
Központi idegrendszeri stimulánsok:
A narkolepszia kezelésben használatosak a fokozott napközbeni aluszékonyság csökkentésére (Pl. Vigil, Ritalin)
Triciklusos antidepresszánsok:
Szintén a narkolepszia kezeléséra használjuk, de az előzővel ellentéttel nem az aluszékonyságot mérsékli, hanem a kataplexiás rosszullétekre van jó hatással..
Magatartásterápiás eljárások
Az inszomniák terápiájában használatosak. Szerepük a betegséget, tüneteket kísérő kondícionált folyamatok befolyásolása.
Eszközös alvásterápiáK
Fényterápia
A cirkadián alvászavarok terápiájában használatos eljárás. A páciens csukott szemmel nagy fényerejű fényforrás elött tölt el megfelelő időt, a panaszok jelelgétől függő időzítéssel.
Nagy féynerejű fényforrás képe
A fényforrás a terészetes fényt modellezi, kiváltva annak az alvásszabályozásban fontos struktúrákra gyakorolt hatását.
Pozitív nyomású légsínterápiák:
Az alvásfüggő légzészavarok esetében használatos eljárások. Segítségükkel az alvás során beszűkülő. elzáródó gara nyitva marad, így a páciens nem csak akar, hanem tud is levegőt venni. A pozitzív nyomású légsínterápiás ezköz túlnyomásos levegőt állít elő.
A készülék részei:
Orrmaszk: A páciens arcára (orrára) pántrendszer segítségével rögzül. Ezen keresztűl szívja be a túlnyomásos levegőt. Számos típusa létezik. Amennyiben orron keresztűl a légáramlás nem kielégítő, létezik orrot és a szájat, sőt a teljes arcot is egyszerre fedő maszktípus.
Légsínterápiás eszköz: a túlnyomásos levegő előállítására alkalmas berendezés. A páciens komforérzetének javítására, a felső légutak kiszáradásának megelőzésére kiegészíthető fútött levegős párásítóval.
Az orrmaszkot a készülékkel egy kb. 1.5 méteres hoszzúságú cső köti össze, mely lehetővé teszi az alvás során a megfelelő mozgásokat (testhelyzetváltoztatások).
CPAP:
A CPAP a folyamatos pozitív légúti nyomás rövidítése. Alapvetően a garatelzáródásos horkolás - obstruktív alvási apnoe betegség kezelésére használjuk.
Számos változata létezik. Ilyen pl. a magasabb (10 vízcm nyomástól) nyomásigény esetén jól használható kilégzéskönnyítős technika (az un. C-Flex mód). Használata során a kilégzés fázisában kissé a beállított nyomás alá engedi a nyomásszintet, így könnyebb eltávolítani az elhasznált levegőt.
Az un. automatikos CPAP figyeli a horkolást és a garatelzáródásokat, és csak akkor és annyi sínező nyomást biztosít, amennyi éppen szükséges a légútak nyitva tartására.
BiPAP:
Amennyiben súlyosabb obstruktív alvási apnoe áll fen, nem mindig elég a CPAP készülékkel adható maximális nyomászint. Ilyenkor két nyomásszintet (Bi-level PAP) használó légsínterápiás eszközt használunk.
Alkalmazásával a belégzés fázisában magasabb sínező nyomást, a kilégzés fázisában alacsonyabb sínező nyomást biztosíthatunk.
BiPAP S/T:
Az un. centrális alvási apnoe betegség terápiájaként használatos berendezés. Az előzőtől abban különbözik, hogy megszabhatunk egy minimális légzésszámot, ami alá csökkenve a páciens légzése, a gép autómatikusan kompenzál (helyettesíti, rásegít a légzésre).
Szájbetétek:
Az enyhe obstruktív alvási apnoe betegség esetén alkalmazhatjuk. A Szájbetét az alsó és a felső fogsoron rögzül, az alsó rész előrehúzásával beállítható, hogy az alsó álkapocs előrébb kerüljön az alvás során. Ekkor a nyelvgyök is előrébb kerül, tágul a hely a garatban, emiatt csökken az alvás alatti légzészavar és a horkolás
Mielőtt alvásproblémánk miatt gyógyszerhez nyúlnánk, a legfontosabb dolog az alvással kapcsolatos körülmények, szokások, cselekedetek rendezése. Ez a célt szolgálja a megfelelő alváshgiéne ismerete.
A legfontosabbakat a következőkben foglalhatjuk öszze:
Rendszeresség: minden nap ugyan akkor kerüljünk ágyba, hasonló mennyíséget aludjunk!
Tartózkodjunk az élénkítő hatású szerektől (kávé, tea, bizonyos gyógyszerek, alkohol) a lefekvési idő környezetében!
Megfelelő alvókörnyezet megteremtése (fényviszonyok, hang, hőmérséklet)!
Rendszeres testmozgás!
Ne aludjuk délután (kisebb eséllyel alszunk megfelelően este, ha előre rápihenünk az éjszakára)!
Lefekvés előtt csak relaxáló, könnyed tevékenységeket végezzünk!
Gyógyszeres alvásterápiák
Altatók:
Számos altatót ismerünk. Az 50-es, 60-as évektől kezdve jelentős utat járt be az altatószerek kutatása.
Manapság kettő hatóanyagcsoport használatos az inszomniák kezelésében.
A régebbi csoport, az un. benzodiazepin receptorrokra ható szerek. Ide tartozik a jól ismert Dormikum, Gerodorm. Ezen alvást elősegítő szerek manapság korszerűtlennek számítanak. Főleg az ultrarövid hatású Dormikum. Speciális indikációk (pl. bizonyos fajta paraszomniák) esetén alkalmazhatóak.
Az ujjabb hatóanyagcsoport az un. non-benzodiazepin típus. Ebbe tartozik pl. a Stilnox és az Imovane. Számos generikus formája létezik mindkettőnek.
Előmye az előzőekkel szemben, hogy a hozzászokási potenciáljuk minimális, idős korban is biztonságosabban szedhetők, nem súlyosbítják a meglevő alvásfüggő légzészabvart, valamint intermizttálóan is alkalmazhatók
Melatonin:
Régóta hozzáférhető gyógyhatású szerként, de néhány éve megjelent a gyógyszer formája is (Circadin). Alapvetően nem inszomnia kezelésre használatos, hanem az un. cirkadián alvászavaok kezelésér vannak jó hatással (ilyen pl. az időzóna váltásvól eredő "jet lag"). Inszomnia kezelésben inkább idősebb korban lehet szerepe, amikor a szervezet saját melatonin termelése már csökken.
Egyéb altató hatású gyógyszerek:
Korábban számos egyéb gyógyszert használtak altatóként (pl. antihisztaminok - allergiaellenes gyógyszerek), de alkalmazásuk jelenleg nem javasolt.
Agyi dopaminrendszerre ható gyógyszerek:
A nyugtalan láb szindróma - periódikus végtagmozgászavar betegség kezelésére használatosak a Parkinson betegség esetén is alkalmazott modern gyógyszerek (több hatóanyag - pramipexol, ropinirol - törzskönyvezve van e célra).
Központi idegrendszeri stimulánsok:
A narkolepszia kezelésben használatosak a fokozott napközbeni aluszékonyság csökkentésére (Pl. Vigil, Ritalin)
Triciklusos antidepresszánsok:
Szintén a narkolepszia kezeléséra használjuk, de az előzővel ellentéttel nem az aluszékonyságot mérsékli, hanem a kataplexiás rosszullétekre van jó hatással..
Magatartásterápiás eljárások
Az inszomniák terápiájában használatosak. Szerepük a betegséget, tüneteket kísérő kondícionált folyamatok befolyásolása.
Eszközös alvásterápiáK
Fényterápia
A cirkadián alvászavarok terápiájában használatos eljárás. A páciens csukott szemmel nagy fényerejű fényforrás elött tölt el megfelelő időt, a panaszok jelelgétől függő időzítéssel.
Nagy féynerejű fényforrás képe
A fényforrás a terészetes fényt modellezi, kiváltva annak az alvásszabályozásban fontos struktúrákra gyakorolt hatását.
Pozitív nyomású légsínterápiák:
Az alvásfüggő légzészavarok esetében használatos eljárások. Segítségükkel az alvás során beszűkülő. elzáródó gara nyitva marad, így a páciens nem csak akar, hanem tud is levegőt venni. A pozitzív nyomású légsínterápiás ezköz túlnyomásos levegőt állít elő.
A készülék részei:
Orrmaszk: A páciens arcára (orrára) pántrendszer segítségével rögzül. Ezen keresztűl szívja be a túlnyomásos levegőt. Számos típusa létezik. Amennyiben orron keresztűl a légáramlás nem kielégítő, létezik orrot és a szájat, sőt a teljes arcot is egyszerre fedő maszktípus.
Légsínterápiás eszköz: a túlnyomásos levegő előállítására alkalmas berendezés. A páciens komforérzetének javítására, a felső légutak kiszáradásának megelőzésére kiegészíthető fútött levegős párásítóval.
Az orrmaszkot a készülékkel egy kb. 1.5 méteres hoszzúságú cső köti össze, mely lehetővé teszi az alvás során a megfelelő mozgásokat (testhelyzetváltoztatások).
CPAP:
A CPAP a folyamatos pozitív légúti nyomás rövidítése. Alapvetően a garatelzáródásos horkolás - obstruktív alvási apnoe betegség kezelésére használjuk.
Számos változata létezik. Ilyen pl. a magasabb (10 vízcm nyomástól) nyomásigény esetén jól használható kilégzéskönnyítős technika (az un. C-Flex mód). Használata során a kilégzés fázisában kissé a beállított nyomás alá engedi a nyomásszintet, így könnyebb eltávolítani az elhasznált levegőt.
Az un. automatikos CPAP figyeli a horkolást és a garatelzáródásokat, és csak akkor és annyi sínező nyomást biztosít, amennyi éppen szükséges a légútak nyitva tartására.
BiPAP:
Amennyiben súlyosabb obstruktív alvási apnoe áll fen, nem mindig elég a CPAP készülékkel adható maximális nyomászint. Ilyenkor két nyomásszintet (Bi-level PAP) használó légsínterápiás eszközt használunk.
Alkalmazásával a belégzés fázisában magasabb sínező nyomást, a kilégzés fázisában alacsonyabb sínező nyomást biztosíthatunk.
BiPAP S/T:
Az un. centrális alvási apnoe betegség terápiájaként használatos berendezés. Az előzőtől abban különbözik, hogy megszabhatunk egy minimális légzésszámot, ami alá csökkenve a páciens légzése, a gép autómatikusan kompenzál (helyettesíti, rásegít a légzésre).
Szájbetétek:
Az enyhe obstruktív alvási apnoe betegség esetén alkalmazhatjuk. A Szájbetét az alsó és a felső fogsoron rögzül, az alsó rész előrehúzásával beállítható, hogy az alsó álkapocs előrébb kerüljön az alvás során. Ekkor a nyelvgyök is előrébb kerül, tágul a hely a garatban, emiatt csökken az alvás alatti légzészavar és a horkolás