"RLS is the most common unknown disease you have neher heard of", American RLS Foundation.
Mint ahogy a mottóból is látszik, a nyugtalan láb szinróma az egyik
leggyakoribb, ismeretlen, ill. nagyon gyakran fel nem ismert betegség.
Az alapvető jellemzője, tünete a nyugalomban (főként este a lefekvéskor
) , alsó végtagokban jelentkeező furcsa, megfoghatatlan, néha
leírhatatlan jellegű diszkomfort érzés. Hatására a páciens hosszan nem
tud elaludni, lerövidül az alvásidő, fáradtan ébred.
Átlagos európai populációban a gyakorisága 10 % (azaz a lakosság 10
%-ánál jelentkezik valamilyen fokban a betegség). Fiatalokban ritkább,
idősekben gyakoribb.
Nézzük a jelllemzőit részletesebben:
Főként az alsó végtagokban, súlyosabb esetekben a karokban is furcsa,
megfoghatatlan, kellemetlen érzés jelentkezik. Az érzés lehet
bizsergés, melegségérzés, elektromos ésrzés, stb. Mindenki másként írja
le.
Fontos jellemző, hogy ez a furcsa érzés mozgáskényszert vált ki. Ezek a
mozgások nem akaratlanok, a páciensnek meg kell mozgatnia a lábát.
Mozgásra, járkálásra a panaszok csökkennek. Hasonlóan hatásos a lábak
dörzsölése, ütögetése, simogatása, esetleg meleg, vagy hideg fürdő
alkalmazása.
A panaszok nyugalomban fokozódnak, főként este, lefekvés előtt
jelentkezik a kellemetlen érzés. De az ilyen betegségnen szenvedő
páciens nehezen tud hosszú utazás alatt megülni, de akár a színház,
mozi , vagy ülő munkakör "mozdulatlansága" is kellemetlen lehet számára.
A panaszok leg kifejezettebbek este. Napközben csak ritkán, és főleg súlyosabb esetekben jelentkeznek.
A nyugtalan láb szindróma az elalvást nehezíti meg, s az esetek 80
%-ában hozzá társuló állapot, az un. periódikus végtagmozászavar
betegség pedig az alvás során jelentkezik, felületessé téve azt, s
jönnek a kialvatlanság másnapi következményei (pl. koncentréciós
képesség csökkenése, ingerlékenység, memóriazavar, állandó fáradtság,
aluszékonyság).
A
periodikus végtagmozgászavar betegség az alvás során jelentkező
repetitív alsó végtagi izomaktivitás - fokozódással járó állapot.
Enyhébb esetben az alvó akaratlanul csak a lábfejét feszíti hátra,
súlyosabb esetben felhúzza a lábát térdben és csípőben behajlítva, majd
az izmok ismét elernyednek, s újból kezdődik. A kialakuló
mozgástöbblet "szétveri" az alvásszerkezetet, un. mikroébredéseket
indukál., ezen keresztűl az alvás nem mélyül el, felületes marad.
A kialvatlanság az előbb említett következményein
túl a repetitív lábmegmozdulás által szimpatikus idegrendszeri
aktivációt is okoz, következetes magasvérnyomás és szívritmuszavar
létrehozásával.
A betegség diagnosztikájában legnagyobb szerepe az
éjszakai poliszomnográfiás vizsgálatnak, valamint a forszírozott
immobilizációs tesznek van (lásd.: alvásvizsgálatok címszó). Ezek
mellettt laborvizsgálat (vasszint, ionok, vese és májfunkciók),
valamingt a perifériás idegek viszgálata (un. ENG,
elektroneuronográfia) is szükséges.
Az RLS és PLMD mögött részben a perifériás
idegrendszer károsodása (un. vékony rostok), részben az agyi dopaminerg
anyagcsere zavara áll. Megkülönböztetünk elsődlegs és másodlagos
formákat. Számos kórállapot okoz hasonló panaszokat. Gyakran csak
vashiány van a háttérben. Ki kell zárnunk perifériás neuropátia,
arthrozis, viszérbetegség lehetőségét is. Számos betegséget kísérhet
alvás alatt oda nem illő mozgászavar, ilyen pl. az alvásfüggő
légzészavarok csoportja (pl. obstruktív alvási apnoe betegség). Gyakran
jelentkezik kezeletlen Parkinson betegségben ill. a gerincvelő
károsodása esetén. Bizonyos gyógyszerek (pl. neuroleptikumok) is
indukálhatják a panaszokat, tüneteket.
A kiváltó okok ismeretében a kezelése is sokrétű, az
elsődleges formák esetében a leg beváltabb szerek az un. dopaminerg
agonista gyógyszerek (dopamin receptorokra hat), mint pl. a pramipexol.
Egyéb esetekben a vaspótlástól a fájdalomcsillapítók adásáig szélesek a
lehetőségek.