Az
alvásfüggő légzészavarok leggyakoribb formája az obstruktív alvási
apnoe betegség (OSAS), mely a garat alvás alatti repetitív
elzáródása  következtében kialakuló betegség.  Kialakulásában
alkati sajátosságok, garatműködést érintő reflexek megváltozása, ill.
számos egyéb tényező játszik szerepet. Az egymást követő
garatelzáródások következtében a páciens nem tud levegőhöz jutni (csak
akar, légzőmozgások megfigyelhetők, de az elzáródott garat miatt nem
jut be a szervezetbe levegő, s az oxigénszint kóros mértékben
lecsökken).
   
           
           
           
           
            
   
           
           
           
           
              
Az alvás során elzáródott garat sematikus ábrázolása
   
A legjellegzetesebb tünetei a légzéskihagyásokkal tarkított horkolás,
valamint a nappali fáradtság, aluszékonyság. Emellett súlyosabb
esetekben számtalan egyéb panasz (gyakori éjszakai vizelés, a száj
kiszáradása, reggeli fejfájás, memóriazavar, stb.) kíséri.
A
betegség súlyosságának a fokmérője a légzészavar index, mely az
alvásóránkénti garatelzáródások és garatbeszűkülések számát adja meg
(azaz ennyiszer nem vesz levegőt hosszabb-rövidebb időszakra). Értéke
5-ig normális.  Óránként 30 feletti garatelzáródás súlyos
állapotot tükröz. Ekkor akár az alvásidő felében sincs hatásos légzés.
   
           
           
           
         
   
           
           
           
           
           
    
A repetitív garatelzáródás poliszomnográfiás képe
   
Az OSAS jelentősen fokozza a szív és érrendszeri, és az agyi
érbetegségek kialakulásának a kockázatát. Hosszabb fennállás, valamint
súlyosabb esetekben számolni kell a magasvérnyomás megjelenésével, ill.
a már meglevő hipertónia betegség súlyosbodásával. A repetitív
garatelzáródás és oxigénhiány következtében a szívritmuszavarok
kialakulása rendszeres kísérője a betegségnek. Súlyosabb esetekben
anginás panaszok (mellkasi  szorító fájdalom) és szívinfarktus
alakulhat ki. Az idegrendszer működését legsúlyosabban befolyásoló
következmény a stroke (agyi infarktus) lehet, mely a páciens
mindennapjait többek között a mozgáskorlátozottságon, beszédzavaron
keresztül kedvezőtlenül befolyásolja. A szív és érrendszeri, valamit
agyi érrendszeri betegségek kialakulására a súlyos  OSAS-ban
szenvedő páciensnek 3.3-szor akkora esélye van, mint aki alvási apnoe
betegségben nem szenved (összehasonlításul: a magasvérnyomás „csak”
1.4-szeres kockázatnövekedéssel jár).
                 
    
Jelentős, és gyakori szövődménye az OSAS-nak a memóriafunkciók romlása
(nehezen tudunk új dolgokat megtanulni), valamint a koncentrálóképesség
csökkenése és az ingerlékenység a kialvatlanság miatt.
   
A nappali aluszékonyság, figyelemzavar befolyásolja a  a
munkaalkalmasságot, munkateljesítményt, valamint a gépjármű-vezetési
alkalmasságot. Az elalvásos balesetek nagy hányadában kezeletlen alvási
apnoe betegség áll a háttérben.
   
Az alvási apnoe betegség világszerte elterjedt és leghatásosabb
terápiája a CPAP és BiPAP légsínterápia. A légsínterápiás készülék
használata során túlnyomásos levegőt szívunk be, mely kisínezi, nyitva
tartja a garatot, s ekkor végre nem csak akar, hanem tud is levegőt
venni a páciens. A sínező nyomást mindenkinél egyénre szabva kell
megkeresni, alkalmazni. A készülék a kardiológiában (szívgyógyászatban)
használatos ritmusszabályozó (un. pacemaker) megfelelője a
légzéstámogatás terén. A pacemaker a kimaradt szívritmust pótolja,
szabályozza, a légsínterápiás eszköz pedig lehetővé teszi a garat
nyitva tartása révén a megfelelő légzést.
 Súlyos
obstruktív alvási apnoe betegségben a kezelés elmaradása a korábbiakban
részletezett szövődmények kialakulásával járhat.
    Az
alvásfüggő légzászavarok közé számos egyéb kórállapot tartozik. Ilyen
pl. a centrális apnoe betegség, a Cheyne-Stokes légzés, vagy az alvás
alatti hipoventilláció.